Az 1956-os forradalom és szabadságharc Magyarország történelmének meghatározó eseménysorozata. Az októberi eseményeket megelőző éveket a vörös terror, az ÁVO és az ÁVH kegyetlenségei határozták meg. Magyarország félelemben élt, félelemben tartották polgárait.
1956 őszén megélénkült hazánkban a politikai élet, különösen a polgári értelmiség és az egyetemista diákság körében, akik hangosan követelték a mielőbbi változást. Az október 23-i forradalom kirobbanása váratlanul érte az akkori párt vezetését és a társadalmat egyaránt. Az egyetemisták csöndes felvonulása a délutáni órákban kezdődött, Sinkovits Imre színművész elszavalta a Nemzeti dalt, majd felolvasásra került a 16 pont. A tüntetők száma néhány óra leforgása alatt közel 200 ezerre nőt. Kezdetét vette a forradalom és a szabadságharc.
Ebben az időben a Szamosújváron született Pongrátz Gergely Soroksáron lakott, akit a híres és tiszteletet érdemlő „Corvin köziek” főparancsnokává választottak, Márton András ezredes javaslatára. A bátor, nemzeti érzelmű forradalmár vezetésével hosszú napokig álltak ellen a jelentős túlerőben lévő szovjet csapatoknak. Végül november 4-én éjszaka már olyan veszteségeket szenvedtek, hogy nem hittek tovább abban, hogy képesek megtartani a Corvin közt. Még azon az éjszakán lemondott főparancsnoki tisztjéről, majd 1956 novemberének végén a családjával együtt – magyar katonák segítéségével – elhagyta az országot.
A forradalom és szabadságharc hősi tetteinek tiszteletére a Soroksári Polgári Körök emléktáblát helyezett el Pongrátz Gergely egykori soroksári házának falára 2010. november 4-én. A soroksári polgári oldal azóta is, minden évben megemlékezést tart a Táncsics Mihály utcában található háznál.
Tisztelet a hősöknek!