Fejlődő Soroksár

Mindig is szívemen viseltem Soroksár sorsának alakulását, a kerület, különösen a lakókörnyezetem fejlődését nemcsak mint helyi polgár, hanem mint 2019 óta az önkormányzat Városfejlesztési, Rendészeti és Környezetvédelmi Bizottság külsős bizottsági tagja. Az elmúlt évek eseményei - járvány, háború, energiaválság - nem kedveztek a beruházásoknak. Ennek ellenére Soroksáron sok esetben kormányzati támogatásnak köszönhetően történtek fejlesztések. A közlekedés és az infrastruktúra állapota döntően befolyásolja életminőségünket, így a Szitás utca egy részének felújítása nagy öröm volt az utcában és a környéken élők számára. A biztonságos gyalogos közlekedés is kiemelten  fontos, ezért is üdvözlendő, hogy hat új gyalogátkelőhely épült, másik hat pedig felújításra került. A Vecsés út jelentős figyelmet kapott, ugyanis a Vecsés út - Templom utca csomópontját, a Vecsés út - Szitás utca csomópontját és a Vecsés út 96. - Sínpár utca kereszteződését is érintette az önkormányzat gyalogátkelőhely építési programja, ami a kormány támogatásával valósult meg. A közbiztonság és az illegális szemétlerakás kardinális kérdés Soroksáron: a Vecsés úton, a Szérűskert utcában, valamint a Szamaránszki dűlőben térfigyelő kamerákat telepített önkormányzatunk szintén kormányzati forrásból az illegális szemétlerakás visszaszorítása érdekében. A Nagyboldogasszony templom megújult, ami soroksáriak sokaságának szerzett jó érzést, de ugyanez a kerület múltja előtt tisztelgő Sváb Tájház tetőszerkezetének felújításával kapcsolatban is elmondható. A fentiekben a teljesség igénye nélkül emeltem ki néhány olyan fejlesztést, amely a lakókörnyezetemben valósult meg az elmúlt években. Ami viszont elkeserít, hogy a fővárosi fenntartású utak egyre rosszabb állapotban vannak, ahogy azt nap mint nap tapasztalhatjuk. Lenne munka bőven, elég csak a Templom utca néhány szakaszára, a Grassalkovich útra és a Hősök terére gondolni. Soroksár több figyelmet érdemel a főváros részéről! Bízzunk benne, hogy a jövőben olyan vezetése lesz a fővárosnak, amely a soroksáriakért is dolgozik.

Assenbrenner Ferenc

 

Kiskereskedőként Soroksáron

36 éve vagyok kiskereskedő Soroksáron. Ez bizony a teljes felnőtt aktív életem. Sok nagy változás befolyásolta a munkámat ilyen hosszú idő alatt. Rendszerváltás, a multik megjelenése, gazdasági válságok. Mi a talpon maradás receptje? Alkalmazkodás. Alkalmazkodás az átalakuló körülményekhez. A nagyáruházak árnyékában is lehet kereskedni. Nyilván nem örülünk a jelenlétüknek, de tudomásul vesszük. Azt kell nyújtanunk, amit ők már a méretüknél fogva sem tudnak: rugalmasságot, szakértelmet, kedvességet.

Ennyi idő alatt a lakosság összetétele is átalakult. Újabb és újabb generációk lettek szülőkké, ők már egy új világban nőttek fel. Mivel már gyerekként ismertem őket, könnyebben szót tudok érteni velük felnőtt korukban.

És itt a lényeg. A helyi lakossági, intézményi, vállalkozói igényekhez való folyamatos alkalmazkodás, a személyes kapcsolattartás. Sőt, barátságok tömkelege. Ez csak egy ilyen településen lehet megvalósítani. Lehet, hogy Soroksár a főváros egyik kerülete, de megőrizte részben falusi jellegét is. Itt közelebb vannak az emberek egymáshoz, mint a belvárosban. Nagy bajban lennék, ha az én mentalitásommal, mondjuk a hetedik kerületben kellene boltot csinálnom. Nálam lecsapódnak a helyi problémák, amik foglalkoztatják a soroksáriakat. Mindig igyekszem higgadtan beszélni ezekről is, úgy látom, az emberek többsége értékeli ezt. Nem szeretem a gyűlölködést, egymás hergelését, megalapozatlan rémhírek terjesztését. Vannak közös céljaink, ezekre kellene az energiáinkat fordítanunk. Problémáinkat, gondjainkat, nézetkülönbségeinket is csak megfelelő kommunikációval tudjuk megoldani. Csak szeretettel és megértéssel lehet közösséget építeni.

Ennek a három és fél évtizednek a legfőbb tanulsága, hogy beszélgessünk egymással, figyeljünk egymásra, hallgassuk meg a másikat. 

Hiszek abban, hogy Soroksáron ez megvalósítható, hiszek a soroksáriakban!

Hermann Antal

 

Hazajönni Soroksárra

Bölcsész- és német diplomás színésznő, rádiós műsorvezető, idegenvezető-hostess, egy magyar divatmárka arca, aki nem mellesleg számtalan jótékonysági programban vesz részt. Madár Veronika színésznővel beszélgettünk gyermekkoráról, soroksári kötődéséről, a kultúra szeretetéről.

 

Milyen kötődése van a kerülethez, milyen meghatározó emlékekkel gazdagodott itt Soroksáron?

Soroksárhoz való kötődésem, úgymond egyfajta ősi kötődés, hiszen az édesanyám édesapjának már az ükszülei is itt éltek. Az ükapám neve ott van a Hősök terén az  I. Világháborús emlékművön, mint hősi halott, Péhl Jakab. A dédpapáméknak a mai Rézöntő utcában volt szatócs üzletük. Az anyai nagymamám volt a "híres Juci nővér", akik hosszú ideig alkottak legendás párost Dr. Gál Andrással. Soroksárra jártam általános iskolába, a mai „Grassiba”, ami akkor még Zalka névre hallgatott, de szüleim nagyon szerették volna, hogyha a művészeti irány mellett a sport is előtérbe kerül. Sokszor megkérdezik, hogy budapesti vagy? Én erre mindig azt mondom, hogy soroksári! Minden fát és bokrot ismertem, nagyon sok szép emlék köt ide, mentünk le családdal a „Kis-Dunára”, ahol korcsolyázni tanultam. Maradjunk annyiban, hogy inkább kevesebb, mint több sikerrel. A gyerekkoromból emlékszem még olyan telekre amikor nem csak egy-két napig maradt meg a hó, hanem tartós ideig, így a szüleimmel mindig a Dobó utcához mentünk szánkózni. Visszatérve az iskolás évekre, nagyon meghatározó volt számos tanárom, de Halmos Tanár Úr volt az, aki az irodalmat megszerettette velem. Mindig öltönyt és nyakkendőt viselt, egy igazi pedagógus volt. Ő volt az, aki mindig megerősítette benne, hogy jó az irány, mindig elindított vers- és prózamondó versenyeken. Egyszer “disznófülű” voltam és nem tanultam meg a kötelezőt, így helyezés nélkül maradtam. Ezt követően egy hétig nem szólt hozzám, bárhogy jelentkeztem az óráján, semmi reakció. Még a dolgozatomra sem adott jegyet, csak „láttamozta”. Halmos Tanár Úrra mindig meleg szívvel gondolok vissza, sajnos már jó néhány éve nincsen közöttünk, csak lélekben. Én a mai napig, ha haza megyek édesanyámhoz, akkor az azt jelenti, hogy ide Soroksárra jövök, függetlenül attól, hogy már elköltöztem. De úgy érzem, hogy jó lenne visszaköltözni egyszer.

Mit gondol Soroksár jelenlegi helyzetéről, kilátásairól?

Azt gondolom, hogy nem feltétlenül a lokális erőktől függ, hiszen számtalan dolog “túlnyúlik” a kerület vezetésén. Soroksár egy kincsesbánya, mert megőrizte a kisvárosi mivoltát, szoktuk mondani, hogy falu a városban. Nagyon jó, hogy ezt megőrzi, de azt sem szabad hagynunk, hogy elmenjen mellettünk az idő. Viszont fontosnak tartanám, hogy néhány vállalkozó, akik igazán rentábilis üzleteket működtetnek, hajlandóak legyenek többet invesztálni a kerületbe és nyissanak még több üzletet, ami még színesebbé és vonzóbbá tenné a mi Soroksárunkat. Még egy dolgot szeretnék kiemelni, hogy a kulturális életet még jobban erősíteni kellene. A soroksári sportcsarnok is adhatna helyet a sportrendezvények mellett, akár igen magas színvonalú kulturális eseményeknek. Emlékszem még, az Egresi Antal vezetésével, Soroksár különválása 25. évfordulójára szervezett ünnepségre, amin úgy gondolom, hogy egy európai szintű műsor volt. Rengeteg soroksári művészünk van, illetve bizonyítottuk már a szervezés tekintetében is, így nem lehet akadály. 

Milyen indíttatásból vette az irányt a színművészet felé?

Csak úgy jött. De viccet félretéve, van művészi vonatkozás a családomban, a nagybátyám Palotai István, Liszt Ferenc díjas trombitaművész. A művészeti vonal “megvolt”, az anyai nagypapámnak is gyönyörű hangja volt. Az irodalom és a muzsika szeretete anyukámtól is jött, rengeteget mesélt és szavalt nekem. Korábban említettem, hogy a soroksári általános iskolás éveim határozták meg nagyban az irányt, a művészet szeretetét. Kislányként rengetegszer beöltöztem, színdarabokban szerepeltem. Én valahogy nem is gondolkodtam másban, nem volt bennem másik lehetőség. A gimnáziumban irodalom-dráma tagozatra jártam, ahol egy nagyon kedves osztályfőnököm volt, aki azért óva intett, hogy ne tegyek fel mindent egy lapra a továbbtanulást illetően. Természetesen nem fogadtam meg a tanácsát, de igaza lett. Két évre rá így kezdtem el a Pázmány bölcsészkarát, ahol televíziózást és médiát hallgattam, de a Miskolci Egyetemen szereztem a második diplomámat, német szakon. Ettől függetlenül elhatároztam legbelül, hogy akkor is erre a pályára megyek. Azt gondolom, hogy ez az egyetlen dolog, amiben megtalálom magamat. Nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki olyan hivatást válasszon, hogy örömét lelje benne és kapjon pozitív visszajelzést. Nagyon örülök neki, hogy a sors nem tudott arrébb lökni a színművészettől.

Amikor nem a színpad és a kamerák forgatagában éli a mindennapjait, mivel szeret kikapcsolódni, milyen szabadidős tevékenységet folytat szívesen?

Nagyon sok mindent szeretek csinálni. Bármilyen furcsán is hangzik, én beszélgetni is nagyon szeretek a barátaimmal. Nyilván van néhány sarkalatos téma, ami nagyon érdekel, úgy mint a vallás. Szeretek gondolatokat cserélni, érveket ütköztetni más és más vallású emberekkel. De ugyan ilyen szívesen hallgatok zenét, nézek filmet a férjemmel. Ami talán említést érdemel még, hogy nagyon szeretem a társasjátékokat, de velem nem igazán szeret senki játszani. Állítólag én nem tudok veszíteni, de én ezt kikérem magamnak, mert nem igaz. Nagyon szeretem az állatokat, az állatvédelem kiemelt terület nálam. Nagy öröm volt számomra, hogy Soroksár Önkormányzatának van ivartalanítási programja, ezzel is elősegítve a felelős háziállat tartást. Az utazás talán mindenki által kedvelt szabadidős tevékenység. A férjemmel leginkább, de baráti körrel is gyakran utazunk rövidebb-hosszabb időre.