36 éve vagyok kiskereskedő Soroksáron. Ez bizony a teljes felnőtt aktív életem. Sok nagy változás befolyásolta a munkámat ilyen hosszú idő alatt. Rendszerváltás, a multik megjelenése, gazdasági válságok. Mi a talpon maradás receptje? Alkalmazkodás. Alkalmazkodás az átalakuló körülményekhez. A nagyáruházak árnyékában is lehet kereskedni. Nyilván nem örülünk a jelenlétüknek, de tudomásul vesszük. Azt kell nyújtanunk, amit ők már a méretüknél fogva sem tudnak: rugalmasságot, szakértelmet, kedvességet.
Ennyi idő alatt a lakosság összetétele is átalakult. Újabb és újabb generációk lettek szülőkké, ők már egy új világban nőttek fel. Mivel már gyerekként ismertem őket, könnyebben szót tudok érteni velük felnőtt korukban.
És itt a lényeg. A helyi lakossági, intézményi, vállalkozói igényekhez való folyamatos alkalmazkodás, a személyes kapcsolattartás. Sőt, barátságok tömkelege. Ez csak egy ilyen településen lehet megvalósítani. Lehet, hogy Soroksár a főváros egyik kerülete, de megőrizte részben falusi jellegét is. Itt közelebb vannak az emberek egymáshoz, mint a belvárosban. Nagy bajban lennék, ha az én mentalitásommal, mondjuk a hetedik kerületben kellene boltot csinálnom. Nálam lecsapódnak a helyi problémák, amik foglalkoztatják a soroksáriakat. Mindig igyekszem higgadtan beszélni ezekről is, úgy látom, az emberek többsége értékeli ezt. Nem szeretem a gyűlölködést, egymás hergelését, megalapozatlan rémhírek terjesztését. Vannak közös céljaink, ezekre kellene az energiáinkat fordítanunk. Problémáinkat, gondjainkat, nézetkülönbségeinket is csak megfelelő kommunikációval tudjuk megoldani. Csak szeretettel és megértéssel lehet közösséget építeni.
Ennek a három és fél évtizednek a legfőbb tanulsága, hogy beszélgessünk egymással, figyeljünk egymásra, hallgassuk meg a másikat.
Hiszek abban, hogy Soroksáron ez megvalósítható, hiszek a soroksáriakban!
Hermann Antal