A nagykörúton sétálva évek óta szomorú látvány fogadja az embert. Bezárt üzletek sorával találkozhatunk. Hová lett a kalapos, a szűcs, a méteráru bolt, a cipész, a szabó, a kisközért? Hová lettek a kis üzletek százai? Leragasztott kirakatok, üvegportálok. Helyükön itt-ott pubok, dönerek, szoláriumok, pénzváltók, bankok, működnek. Nagyvárosi jelenség.
No, de ne menjünk messzire, itt nálunk Soroksáron sem sokkal másabb a helyzet.
Mi az oka? - kérdezik sokan.
Számtalan okkal magyarázható ez. Többek első reakciója az önkormányzat hibáztatása. Örömmel vesszük, egy-egy új üzlet megjelenését, de egy önkormányzat egyszerűen nem vállalkozhat.
Nézzünk kicsit a dolgok hátterébe! Tudomásul kell vennünk, hogy a fejlődés megállíthatatlan. Van számos jó hozadéka, de vannak negatív következményei is.
Az utóbbi 30 évben, fokozatosan átalakult az életünk, ezzel együtt a vásárlási szokásaink is. Egy cikkben olvastam: hogy a nyugati országokban a kisüzletek 30 %-a évente megszűnik, illetve profilt vált, így próbálkozik a túléléssel. Koncentrálódnak a beszerzés lehetőségei. Rendre sorra nyíltak a szupermarketek. Az Aldi, Lidl, Tesco, Auchan, Penny, Spar, Interspar. Bevásárlóközpontok sora. Ezekben a több ezer négyzetméteres vásárlótérrel rendelkező üzletekben kényelmes körülmények között lehet beszerezni mindent szinte a „bölcsőtől a koporsóig”, ahogy mondani szokás. Az eladótér pazar, az árukínálat óriási, télen meleg, nyáron hűvös klíma fogadja a vásárlót. Fényárban úszik minden, szemet gyönyörködtető körülményekkel találkozunk.
Manapság majd minden családban van autó, van, ahol több is. Egyszerűbb kocsiba ülni és heti, havi, nagybevásárlást tartani. A lakosság egy része pedig a közvetlen alacsonypadlós buszjárattal igyekszik eljutni egy-egy központi helyre. Az aktív dolgozók zöme reggel munkába siet, késő este ér haza. Gyerek, család, házimunka - marad a hétvégi bevásárlás. Plusz megjelent az online áruvásárlás lehetősége is, ami egyre jobban terjed az élelmiszer beszerzésre akár készételre is.
Nézzük az érem másik oldalát! A kis üzleteknek lassan egyre szűkül a vevőköre. Már nem biztos, hogy itt végzünk nagybevásárlást csupán “beszaladunk” egy elfelejtett pohár tejfölért, kifliért, elfogyott fűszerért. Ez egy üzlet létét bizony kétségessé teszi, záros időn belül. A közterhek nőnek a bevétel és a haszon csökken. Egyenes út vezet a bezáráshoz, kivéve egy-egy üzletet, ami tovább tud létezni. Kivételek mindig vannak. Többszörös túlmunka, családi összefogás, központban működő üzletek, átmenő forgalom, stb.
És most megkérem azokat, akik bíráljak Soroksár Önkormányzatát, mondván „Nincs itt semmi!” Próbálják meg, vállalkozzanak, de először gondosan számoljanak!
Lehet velem egyet nem érteni, de a tények makacs dolgok. Én is egy soroksári vállalkozó voltam 86 éves családi vállalkozásban 50 év szolgálati idővel. Higgyék el, tudom, miről beszélek!
Fuchs Gyula, Soroksár alpolgármestere