A Nagyboldogasszony templom önálló egyházközségként anyakönyvezéssel kiegészülve 1743. január 1. óta működik, de ekkortájt saját lelkész hiányában a pesti ferencesek nyújtottak lelkipásztori szolgálatot a Duna-hegyi kis kápolnában. Az első lelkipásztor egy ferences szerzetes volt, P. Keszler Fortunát. 1744-ben püspöki látogatáshoz volt szerencséje Soroksárnak, amin a szerzetes az előzőleg összeírt 176 házról, továbbá 924 telekről számolt be a püspöknek. A mai Nagyboldogasszony templom alapkövét Szikoray Miklós kecskeméti kerületi főesperes tette le 1758-ban. A templom 1761-re épült fel, és Szikoray főesperes áldotta meg azon év augusztus 15-én. A templom terveiről és építéséről nem maradtak fenn írásos feljegyzések, viszont mind méretével, mind pedig szépségével kiemelkedik a korszak falusi templomainak sorából. A templomot ünnepélyes keretek között 1779. október 10-én szentelte fel gróf Migazzi Kristóf, bécsi bíboros-érsek, váci megyéspüspök. A szentelés során az oltárban, ezüst szelencében került elhelyezésre három mártír ereklye. A község új templomát fokozatos gazdagodás jellemezte, 1768-ban orgonát vásároltak és 1766 és 1823 között megépültek a mellékoktárok, a keresztelőkút, továbbá a szószék és a gyóntatószék. A toronyba folyamatosan újabb és újabb harangok került, a kőből készült főoltár ötvennégy évvel később 1833-ban a hívek adományaiból márványozott gipsz felépítménnyel átépítették. Mária mennybevételét ábrázoló oltárképet is festettek, amit 1886-ban felújíttattak. Mindezek mellett 1883-ban a torony egy új fedelet kapott, egy évvel később pedig új stációképeket készítettek. Soroksáron 1781 és 1782 között több alkalommal is tűzvész pusztított, de a templom szempontjából a legsúlyosabb az 1848. május 1-ei volt, amikor a harangok megolvadtak. A templom és környezetének mai képét 1903 és 1906 között végzett munkálatok lenyomata. A neobarokk főoltár Josef Rifesser tiroli oltárépítő szobrászművész nevéhez fűződik, amely 1906-ban Drexler Antal 4000 koronás adományának a segítségével készült el, amin a mennybe fölvett Szűzanyát, Nagyboldogasszonyt láthatjuk. 1944-ben a világháború alatt két lövés is érte a templomot, de a háborús nyomok nem hasonlíthatók össze az 1956. január 12-ei földrengés okozta károkkal.
1995-ben az altemplomi régi kriptából kolumbárium épült, külső lejárattal. Az idei év nyarán – jelentős kormányzati támogatásból- átadásra került az altemplom rámpás lejárata, akadálymentesítése, valamint számos felújítási munka fejeződött be és folytatódik. A lejárón három nagy táblát láthatunk a falakra függesztve, melyekből az egyik a Délitemetőben, a Szentlőrinci úti Temetőben és a Középtemetőben elhantoltatnak állít emléket. A soroksári német kitelepítettek emléke előtt is tiszteleg egy tábla. A világháborúban elhunytak és az ’56-os forradalom áldozatainak emlékét pedig a harmadik tábla őrzi.
2022-es év a templom életének egy felújításban gazdag éve, hiszen az állagmegóvás okán a tetőszerkezet is megújult, valamint a belső térben a lábazatokat is javítják, ezt követi majd a restaurációs festéssorozat. Templomunk és Magyarország védőszentje, védasszonya, Nagyboldogasszony adja meg nekünk, hogy ezeket békében, szeretetben és hitben megérjük.