Napjainkban egyre tapinthatóbb az igény; szükséges elcsendesedni a digitális világ zajából, amelynek állandó jelenléte, a folyamatos információáradat rendre túlterhelhet bennünket, különösen a fejlődésben lévő gyermekeinket.
Természetesen a digitális eszközhasználatnak számos pozitív hozadéka is van. Például gazdag oktatási forrást biztosít. A fejlett technológia, a sokrétű szimulációk, alkalmazások és módszerek, mind mélyebb megértést tesznek lehetővé. Szerepet kaphatnak a kreativitás és problémamegoldó készségek fejlesztésében, akár már a mesterséges intelligencia beépülésével a mindennapokba. Folytathatnánk a sort, de…
A kétségtelen előnyök sorolásánál fontosabbnak érzem egy kitapintható jelenségre ráirányítani a figyelmet, mely a gyermekeink személyiségfejlődését negatívan befolyásolhatja: a túlzott digitális eszközhasználat következtében kialakuló mentális problémák társadalmi méreteket öltött terjedésére.
Egyik legfőbb következményként említhető az, hogy a „kütyüzés” közben a gyermekeink észrevétlenül a valós életfolyamatokon kívülre kerülhetnek. Otthon, a szobájukban sokszor elkülönülve, létrejöhet a digitális függőség, az elsekélyesedő kommunikáció, amely fizikai és érzelmi elmagányosodáshoz vezethet, s ebben a helyzetben bizony könnyen kialakulhat a kiberzaklatás veszélye is.
Mit tudunk ez ellen tenni? Ismerjük fel és lehetőleg előzzük meg a problémákat! Úgy vélem, hogy bár az oktatási intézmény, a pedagógusok is sokat tehetnek, mégis a szerető, okos szülői figyelem és minta a meghatározó, hiszen a család a szocializáció fő színtere, ahol többek között a viselkedési szokások is kialakulnak. Szükséges lehet az életkornak megfelelő képernyőidő korlátozás, a tartalom minőségének ellenőrzése és a szülői/felnőtt példamutatás együttes alkalmazása. A bevezetett digitális tudatosság elősegíti a gyermekeink egészséges lelki fejlődését, s a közösségi tevékenységek, mint a játék, a sport, a különféle programok mind tovább erősítik a kívánatos kiegyensúlyozott életvitelt.
Lengyel Zsuzsánna